A rakott palacsinta tulajdonképpen egy rétegezett édesség, amit általában valamilyen töltelékkel – dióval, mákkal, túróval, lekvárral – ízesítünk, majd sütőben összesütünk. Ezúttal a dió és a lekvár játssza a főszerepet. Az édes diótöltelék és a savanykásabb lekvár tökéletes párost alkotnak, a végeredmény pedig egyszerre puha, szaftos és fantasztikusan finom.

A palacsintákhoz (kb. 12-14 darabhoz):

• 2 db tojás
• 30 dkg finomliszt
• kb. 5 dl tej
• 1 dl szénsavas ásványvíz (vagy szódavíz)
• 1 csipet só
• 1 evőkanál cukor
• 2 evőkanál olaj (a tésztába)
• kevés olaj a sütéshez

A diós töltelékhez:

• 20 dkg darált dió
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• kb. 1 dl tej
• 1 teáskanál fahéj (elhagyható)

A lekváros réteghez:

• 2-3 dl sűrű házi barack- vagy szilvalekvár (vagy amit szeretünk)

A tetejére:

• 2 dl tejföl
• 1 tojás
• 1 evőkanál porcukor

Ez a rész talán a legismertebb, de kezdjük az alapoknál. A tojásokat egy nagy tálban elkeverjük a tejjel, majd hozzászitáljuk a lisztet. Szép simára keverjük. Hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olajat, és végül az ásványvizet. Ha túl sűrű a massza, lazíthatjuk még egy kis tejjel vagy vízzel.

Közepes lángon, kevés olajjal kikent palacsintasütőben kisütjük a palacsintákat. Nem kell nagyon vékonyra, de túl vastagra se hagyjuk őket. Arra figyeljünk, hogy minden darab ép legyen, mert ezekből fogjuk szépen rétegezni a rakott finomságot.

A darált diót összekeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral. A tejet felforraljuk, majd ráöntjük a diós keverékre. Jól elkeverjük, és ha szeretnénk, mehet bele egy kis fahéj is. Az állaga legyen kenhető, ne túl híg, de ne is morzsalékos.

A lekvár legyen sűrű és jó minőségű. Ha kicsit túl kemény, melegítsük meg egy kicsit, hogy könnyebb legyen kenni. A barack- vagy szilvalekvár klasszikus választás, de nyugodtan próbálkozhatunk mással is, például meggylekvárral vagy feketeribizlivel.

Fogjunk egy közepes méretű tepsit vagy hőálló tálat. Enyhén kenjük ki vajjal vagy olajjal az alját.
Tegyük bele az első palacsintát, majd kenjük meg diós töltelékkel. Jöhet rá egy újabb palacsinta, erre pedig lekvár kerül. Aztán újra palacsinta, dió, palacsinta, lekvár… és így tovább, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Az utolsó réteg mindig palacsinta legyen.

Tipp: A rétegek közé nyugodtan tehetünk kicsit több tölteléket, hogy szaftosabb legyen az egész.

A tejfölt keverjük el a tojással és a porcukorral. Ez lesz a finom, krémes tető, ami sütés közben enyhén karamellizálódik. Öntsük rá a rakott palacsinta tetejére, és egyenletesen simítsuk el.

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. A rakott palacsintát 20-25 percig sütjük, míg a teteje kissé megpirul és buborékos lesz. Nem kell kiszárítani, csak épp addig süssük, hogy az ízek összeérjenek, a tojásos tejföl megszilárduljon.

Miután kivettük a sütőből, legalább 10-15 percet hagyjuk hűlni. Ezalatt könnyebb lesz szeletelni, és az ízek is jobban összeérnek. Melegen is tálalhatjuk, de sokan hidegen is imádják – főleg másnap, ha marad belőle!

• Töltelék variációk: A diós tölteléket gazdagíthatjuk reszelt almával, mazsolával, narancshéjjal vagy egy kis rummal is. Minden alkalommal kicsit más ízvilágot kapunk.
• Lekvár helyett: Akik nem szeretik a lekvárt, próbálják ki csokis krémmel vagy vaníliapudinggal is a rétegezést. De vigyázzunk, ne legyen túl folyós!
• Palacsinta trükk: Ha sósabb ízvilágot kedvelünk, a palacsintatésztából kihagyhatjuk a cukrot – így jobban érvényesül a töltelék édessége.
• Laktózmentes vagy gluténmentes változatban: Nyugodtan használhatunk növényi tejet, laktózmentes tejfölt, vagy gluténmentes lisztet. A végeredmény ugyanolyan finom lehet!

Tálalásnál megszórhatjuk porcukorral, de egy gombóc vaníliafagylalt vagy egy kis tejszínhab is remekül illik mellé. Ünnepi alkalmakra akár olvasztott csokival is megcsorgathatjuk a tetejét – igazán látványos és ínycsiklandó lesz.

Akár desszertként, akár délutáni süteményként kínáljuk, egy biztos: pillanatok alatt el fog fogyni.

A rakott palacsinta diós-lekváros változata igazi klasszikus, amit új köntösbe bújtathatunk a saját ízlésünk szerint. Elkészítése nem bonyolult, csak egy kis odafigyelés és szeretet kell hozzá. És persze egy nagy adag jókedv a konyhában!

Ha valami igazán házias, laktató és kedves édességet keresünk, amit a család apraja-nagyja szeret, akkor ezzel a recepttel nem tudunk mellélőni. Bátran próbáljuk ki, alakítsuk saját szánk íze szerint – és osszuk meg másokkal is az élményt!

Jó étvágyat kívánok!

Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, szóval írd meg nekem kommentben!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál! Ha tetszett a recept, oszd meg bátran a barátaiddal is!

Ha még szívesen maradnál, nézz meg néhány korábbi cikkünket is — biztos találsz valami érdekeset:

Joghurtos palacsinta: Az omlós csoda, amit mindenki imádni fog!

Mandulatej palacsinta: A tejmentes csoda, ami mindenkit elvarázsol!

Palacsinta, amit nem lehet abbahagyni: A tökéletes recept és minden trükk, amit tudnod kell!