Ha eddig csak sima finomlisztből sütöttünk palacsintát, akkor most érdemes egy kicsit kísérletezni – ugyanis a búzarétesliszt új szintre emeli ezt az egyszerű, de annál szerethetőbb ételt. A végeredmény? Rugalmasabb, picit roppanósabb szélű, de mégis könnyed palacsinta, aminek már az illatától is megindul a nyáltermelés.

Ebben a cikkben lépésről lépésre végigmegyünk a búzaréteslisztes palacsinta készítésén. Megnézzük, miben más, mint a hagyományos, hogyan dolgozzunk a tésztával, és mire figyeljünk sütés közben. Közben pedig igyekszünk olyan tippeket is adni, amik otthon, egy átlagos konyhában is simán alkalmazhatók.

A búzarétesliszt egy durvább szemcsézetű lisztfajta, mint a sima BL55-ös finomliszt, amit legtöbben palacsintához használunk. A szemcsék nagyobbak, emiatt másképp viselkedik a tészta: lassabban veszi fel a nedvességet, viszont később sokkal rugalmasabb és kicsit haraphatóbb állagú palacsintát kapunk.

Ha szerettük a “nagymama-féle” házi palacsintát, amit még sparhelten sütöttek, akkor ez az állag nagyon is ismerős lesz. A rétesliszt használata egyébként nem új dolog – a nagymamák gyakran ezzel dolgoztak, mert nem mindig volt kéznél finomliszt.

• 25 dkg búzarétesliszt
• 2 tojás
• 5 dl tej
• 1 dl szénsavas ásványvíz
• 1 csipet só
• 1 evőkanál cukor (elhagyható, ha sós tölteléket szeretnénk)
• 1 evőkanál olaj a tésztába
  • olaj vagy vaj a sütéshez

Ez egy alaprecept, amit bátran ízlés szerint módosíthatunk. Ha vastagabb palacsintát szeretnénk, növeljük a liszt mennyiségét. Ha vékonyabbat, adjunk még egy kis ásványvizet.

Egy nagyobb tálban felütjük a tojásokat, majd elkeverjük a tej felével. Nem kell gépi habverő, elég egy kézi habverő vagy egy nagyobb villa.

Fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztet. Itt fontos: ne egyszerre zúdítsuk bele, mert csomós lesz! Inkább kanalanként adjuk hozzá, és minden adag után alaposan keverjük el.

Ha sósan szeretnénk enni (pl. hortobágyi módra), a cukrot akár teljesen el is hagyhatjuk. Az olaj segít abban, hogy ne ragadjon le a palacsinta sütéskor, úgyhogy ezt se spóroljuk ki!

Ha a liszt eloszlott, hozzáöntjük a maradék tejet és az ásványvizet. A tészta ilyenkor még kicsit darabosnak tűnhet, de ne ijedjünk meg! A búzaréteslisztnek idő kell, míg teljesen felveszi a nedvességet.

Pihentessük a tésztát legalább 30 percig. Igen, ez a lépés megéri. Ennyi idő alatt a lisztszemek megdagadnak, és a tészta simább, kezelhetőbb lesz.

Egy jó serpenyő fél siker! Tapadásmentes, közepes méretű palacsintasütő a legjobb választás.

1. Forrósítsuk fel a serpenyőt közepes lángon. Ne legyen túl forró, de langyos sem – akkor jó, ha egy csepp tészta azonnal serceg.

2. Egy evőkanál olaj vagy egy kevés vaj jöhet az első palacsinta alá, utána általában már nem kell több.

3. Merőkanállal adagoljuk a tésztát, és gyors, körkörös mozdulatokkal terítsük szét.

Süssük az első oldalát kb. 1-1,5 percig, amíg a széle enyhén ropogós lesz, és a tészta felülete mattá válik. Fordítsuk meg, és a másik oldal már gyorsabban kész lesz – kb. fél perc.

• Rugalmasabb állag – nem szakad, könnyű vele dolgozni.
• Finom ropogós szél – főleg, ha picit több olajat teszünk a serpenyőbe.
• Laktatóbb érzés, nem lesz az a szivacsos, túlpuhult állaga.
• Jobban passzol sós töltelékekhez is, például juhtúróval, gombával, vagy csirkepaprikással.

• Ha édes palacsintát szeretnénk, keverhetünk a tésztába egy kis vaníliás cukrot vagy reszelt citromhéjat is.
• Zabtejjel vagy növényi tejjel is működik, ha valaki tejérzékeny.
• A szénsavas ásványvíz helyett szódavíz is használható – a lényeg, hogy buborékos legyen, mert ettől lesz könnyű a tészta.
• Ha pedig extra vékonyra szeretnénk, kicsit több folyadékot adjunk hozzá, és jobban terítsük szét a serpenyőben.

Ha marad pár darab (ami ritka), tegyük légmentesen zárható dobozba, és hűtőben 1-2 napig simán eláll. Melegítésnél serpenyőben vagy mikróban is újramelegíthető, de egy kis vajjal átforgatva még finomabb lesz.

A nyers tésztát is tárolhatjuk – max. 1 napig hűtőben, jól lefedve. Használat előtt keverjük át, mert le fog ülepedni.

Egy jó tészta csak félsiker. A töltelék az, ami igazán megkoronázza a palacsintát. Nálunk ezek a kedvencek:

• Túrós-baracklekváros – a klasszikus, amit sosem lehet megunni.
• Fahéjas-almás – főleg ősszel, egy kis pirított dióval.
• Gombás-tejfölös – ha valami sósat és tartalmasat kívánunk.
• Juhtúrós-baconös – rusztikus és laktató.
• Nutellás-banános – ha épp semmi időnk sincs, de édességre vágyunk.

A búzarétesliszt nemcsak rétesekhez való. Egy igazán finom, rugalmas, kicsit “harapósabb” palacsinta is készülhet belőle, ami egészen más élményt nyújt, mint a sima finomlisztes változat.

A recept ugyan nem bonyolult, de pár apróságra érdemes figyelni: fokozatosan adagoljuk a lisztet, hagyjuk pihenni a tésztát, és ne sajnáljuk az első adag olajat a serpenyőbe.

Ha még nem próbáltuk, adjuk meg az esélyt a búzaréteslisztnek – meglepően kellemesen fogunk csalódni.

Ti próbáltátok már? Írjátok meg, mivel töltitek legszívesebben!

Jó étvágyat kívánok!

Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, szóval írd meg nekem kommentben!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál! Ha tetszett a recept, oszd meg bátran a barátaiddal is!

Ha még szívesen maradnál, nézz meg néhány korábbi cikkünket is — biztos találsz valami érdekeset:

Kakaós palacsinta tészta, amiből mindenki repetát kér – egyszerű recept, mennyei íz!

Szódás palacsinta: könnyű, puha, ellenállhatatlan

Így süss tökéletes palacsintát minden alkalommal – A recept, amit minden konyhában ismerni kell!