A palacsinta az egyik legnépszerűbb fogás nálunk, és szinte minden családban megvan a saját, jól bevált recept. De vajon mit tud hozzátenni egy csipet szódabikarbóna? Mi is kíváncsiak lettünk, kipróbáltuk – és most megmutatjuk, mi történt.

Ebben a cikkben lépésről lépésre végigvesszük, hogyan készül a palacsintatészta szódabikarbónával, mire figyeljünk közben, és azt is elmondjuk, milyen különbséget éreztünk a klasszikus változathoz képest.

A szódabikarbóna egy természetes kémiai lazító, amit elsősorban süteményeknél használunk, de palacsintatésztában is kiválóan működik. Azért tesszük bele, hogy könnyebb, szellősebb, mégis rugalmas tésztát kapjunk. Amikor ugyanis a szódabikarbóna savas közeggel – például tejjel, joghurttal vagy egy kevés citromlével – találkozik, szén-dioxidot szabadít fel, ami buborékokat képez a tésztában. Ez a folyamat teszi a palacsintát lágyabbá és légiesebbé.

Fontos azonban a mérték. A túl sok szódabikarbóna kesernyés ízt adhat. A cél az, hogy éppen annyit használjunk, amennyi a kívánt hatást eléri, de nem nyomja el a palacsinta finom, enyhén édeskés ízét.

Nézzük, miből dolgozunk! Az alábbi mennyiség kb. 10-12 darab normál méretű palacsintához elegendő:

• 2 db tojás
• 25 dkg finomliszt
• kb. 5 dl tej
• 1 dl szénsavas ásványvíz vagy szóda
• 1 csipet só
• 1 evőkanál cukor (elhagyható, ha sós töltelékhez készítjük)
• 1 késhegynyi szódabikarbóna (kb. 1/4 teáskanál)
• 1 evőkanál olaj vagy olvasztott vaj a tésztába
• plusz olaj a sütéshez

A tésztába kerülő olaj segít abban, hogy ne ragadjon le a palacsinta, még akkor sem, ha minimális zsiradékot használunk a serpenyőben.

Egy nagy keverőtálba üssük bele a két tojást. Kissé verjük fel őket egy kézi habverővel vagy villával. Nem kell teljesen habosra, csak annyira, hogy a sárgája és a fehérje összeolvadjon.

A tojásokhoz fokozatosan adjuk hozzá a tejet. Közben keverjük folyamatosan, így nem lesz darabos a tészta. Ha a tej nagy részét beleöntöttük, adjuk hozzá a szódát is – ez külön is segít lazítani a tésztát, ráadásul jól kiegészíti a szódabikarbóna hatását.

Egy másik tálban keverjük össze a lisztet, a csipet sót, a cukrot és a szódabikarbónát. Ezután lassan, adagokban adjuk a folyadékhoz, miközben folyamatosan keverjük, hogy ne legyen csomós a tésztánk. Itt jön jól egy kézi habverő vagy botmixer.

Ha a tészta szép sima, keverjünk bele egy evőkanál olajat, majd tegyük félre 20-30 percre pihenni. Ez alatt az idő alatt a szódabikarbóna kifejtheti a hatását, és a liszt is jobban megduzzad, így egységesebb, lágyabb tésztát kapunk.

Melegítsünk fel egy tapadásmentes palacsintasütőt közepes lángon. Egy kevés olajjal kenjük ki az alját – ezt minden második-harmadik palacsinta előtt ismételjük meg. Egy merőkanálnyi tésztát öntsünk a serpenyőbe, majd körkörösen mozgatva egyenletesen terítsük el. Süssük, amíg az alja aranybarna lesz (ez kb. 1 perc), majd fordítsuk meg, és süssük a másik oldalát is.

És már kész is! Egyenként tegyük őket tányérra, és fedjük le, hogy ne hűljenek ki, míg az összes el nem készül.

• Ne használjunk túl sok szódabikarbónát! Egy késhegynyi elég – ha ennél többet adunk hozzá, kellemetlen mellékízt okozhat.
• Ne pihentessük túl sokáig a tésztát! A szódabikarbóna viszonylag gyorsan kifejti a hatását, így ha túl sokáig áll, veszít a levegősségéből.
• Érdemes közvetlenül sütés előtt bekeverni, hogy a buborékos szerkezet friss maradjon.
• Ha sós töltelékhez készítjük, például sajtos-sonkás vagy gombás töltelékkel, nyugodtan elhagyhatjuk a cukrot, és tehetünk bele egy kis borsot is.

Amikor megsütöttük az első szódabikarbónás palacsintát, azonnal éreztük: valami más. A tészta légiesebb volt, könnyebben hajtogatható, mégis tartotta magát, nem szakadt, nem volt gumis.

Az ízét tekintve semleges maradt, pont úgy, ahogy egy jó palacsintától elvárjuk – de egy leheletnyivel könnyebb, kevésbé „lisztes” érzést adott a szánkban.

Töltelékek szempontjából tökéletesen működött mind az édes, mind a sós változatokkal. Nutellával, túróval, lekvárral is teszteltük – mindenhol jól szerepelt.

Ha még egy lépést tennénk az „amerikai palacsinta” irányába, kipróbálhatjuk a következőt: a tej felét joghurtra cseréljük. A joghurt savassága még jobban kihozza a szódabikarbóna lazító hatását. Ez már egy kicsit vastagabb, puffadtabb palacsintát eredményez, amit inkább halmokban, kisebb adagokban érdemes sütni.

Miért szeretjük a szódabikarbónás palacsintát?

• Gyorsan elkészül
• Levegős, puha állagú
• Nem ragad, jól formálható
• Sokféle töltelékhez jól passzol
• Könnyen emészthetőbbnek érezzük

Ez a kis trükk – egy késhegynyi szódabikarbóna – sokat tud dobni a megszokott palacsintatésztánkon. Ha unjuk már a szokásos receptet, vagy csak kíváncsiak vagyunk, mit tud ez a pici hozzávaló, mindenképp próbáljuk ki!

Szerintünk bekerül a kedvenc receptek közé.

Ti próbáltátok már szódabikarbónával a palacsintát? Ha van saját bevált trükkötök, osszátok meg velünk kommentben vagy üzenetben! Mi mindig örömmel olvasunk tőletek új ötleteket – és persze teszteljük is őket!

Jó étvágyat kívánok!

Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, szóval írd meg nekem kommentben!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál! Ha tetszett a recept, oszd meg bátran a barátaiddal is!

Ha még szívesen maradnál, nézz meg néhány korábbi cikkünket is — biztos találsz valami érdekeset:

Kakaós palacsinta tészta, amiből mindenki repetát kér – egyszerű recept, mennyei íz!

Szódás palacsinta: könnyű, puha, ellenállhatatlan

Így süss tökéletes palacsintát minden alkalommal – A recept, amit minden konyhában ismerni kell!